Kaméleonságom
Életem férfiai nagy hatással voltak rám. Sok felismeréssel segítették fejlődésem. S most, amikor még nincs, vagy nem mondható annak, már tanultam, illetve most nem is közvetlenül tőle.
Voltam egy castingon…s, hogy véletlenek nincsenek, a facebookon kaptam egy levelet, hogy menjek el. A castingon párokba kellett rendeződnünk és az adott emberrel előadni egy jelenetet étterem témakörben. Személyiségünkre voltak kíváncsiak, s nem a jól betanult önéletrajzunkra. Kategóriákkal próbáltuk azonosítani magunk, s ha nagyon kilógtál bekerültél az egyébbe.
A fiatalember, akivel párba rendeződtünk igen szép párost alkottunk. Ő volt a 19 éves világfi, akkor én a 39 éves dzsolidzsóker. Elindult az utazás, személyiségem,oly ritkán felszínre kerülő részébe, a partnerem kezdett és Én szőke, nyávogós cicává váltam, s nem is tudtam ebből a következő 3 mondatig kivetkőzni. De utána sem lett jobb a helyzet, így ez a lehetőség tovaszállt.
Miután leültem döbbentem meg igazán, mert egyrészt eszembe jutott Julia Roberts Eat Pray Love című filmjének jelenete, másrészt az Én kaméleonságom.
Ez a férfi ezt hozta ki? Vagy én válok olyanná, mint a férfi? Mindenképp van, talán volt, egy megfelelési vágyam, amely az általam (magamban) kialakított képnek akar megfelelni … és ez általában téves.
Szóval a kaméleonságomnak most új értelmet keresek, ha egyáltalán keresek….