Habroló
Könnyű, formájában és textúrájában a felhasználási megoldások tárházát kínálja elénk, sós/édes henger tésztából. Belsejét a bárányfelhők mézédes kavalkádja tölti be, még nem tudván, hogy e két anyag hogyan vonja be a szánk belsejét. A két végén felgyülemlett hab kissé megszáradt, így nem engedi, hogy nyelvemmel belekóstoljak a töltelékbe. Amikor az ajkaimmal és fogaimmal összepréselem a rolót, az szétpattanva először szabadjára engedi a tészta levelességéből fakadó morzsákat, majd ezt borítja be a habos mámor. Eme ízek vegyülnek és kihozzák egymás pozitívumait. Mivel a habroló véges így a harapások közt eltelt idő egyre nő, meghosszabbítva azt az időt, melyet egy-egy falat a szánkban tölt. Az utolsó falat már magában hordozza az elmúlást, a vágyakozást a következő iránt és a beletörődést, amíg teljesen elolvad a szánkban.
ez egy régebbi írásom, de nagyon kedves a számomra:)